A 22 éves Christopher McCandless a 90-es években, az Emory hallgatójának friss diplomásaként, ígéretes jövő előtt áll. Egy külsőleg tökéletesnek látszó családban él, ami koránt sem tökéletes. A film igaztörténetet ír le, ami az igazi Christopher Johnson McCandless kalandjait követi nyomon.

A film rendezője és a forgatókönyvírója Sean Penn, a főszerepben pedig Emile Hirsch látható.Sean Penn tíz évet várt a film elkészítésével, hogy megkapja a McCandless család támogatását. A filmben Emile Hirscht egyszer sem helyettesíti dublőr, így a színész látható vadvízi evezés közben, egy barnamedve közvetlen közelében és sziklamászáskor is. További szereplők: Marcia Gay Harden, William Hurt, Jena Malone, Catherine Keener, Brian Dierker, Vince Vaughn, Zach Galifianakis, Kristen Stewart és Hal Holbrook  Az Út a vadonba elnyerte a legjobb betétdalért járó Arany-Glóbusz díjat.

A film egy Lord Byron idézettel nyit:

„Gyönyörű az úttalan rengeteg 
Ujjong lelkem a parton egyedül 
Egy társaság van, hol nem szenvedek, 
A mély tenger, hol az ár hegedül 
Embert meg nem vetek, 
de a természethez vagyok hű.”  -Lord Byron

Chris mindent hátrahagyva, minden személyes tárgytól, pénztől, fölös kötelékektől, társadalmi elvárásoktól és az életében teli hazugságoktól elválva indul útnak. A főhős a film során párbeszédet folytat magában, ami segít belelátni ennek a lázadó, okos fiúnak a fejébe.

„Kár lenne tagadni, hogy aki útra kell, annak oldottabb lesz a kedve. Az agyunkban az utazás a szökéssel függ össze. A történelem, az elnyomás, a törvények és a fölös kötelékek elől. A teljes szabadság. És az út mindig nyugatra visz.”
„Szerintem a karrier századunk találmánya, és nekem nem kell.”
„… megértettem mit csinál, négy évet elpocsékolt arra, hogy fölöslegesen és kötelességszerűen elvégezze az egyetemet és most megszabadult az absztrakciók világától, a hamis biztonság, a szülők és az anyagiasság világától. Mindezek távol tartották Christ a lét igazságától.”
„Ha elhisszük, hogy az emberi létet a logika irányítja, az élet lehetőségét vetjük sutba.” 
„A szereteten túl, és a pénzen, a hiten, hírnéven, tisztaságon, ott az igazság.”

Chris Jack London, Tolsztoj és Thoreau szavaival vette célba Alaszkát. Egy kijelentéssel indít a főhős:”…pár hónapig, abból éljek, amit a föld kínál”. A film elején, a nyitójelenetben, valahol Alaszkában látható sofőr, aki kiteszi „a vadon szélén” Christ, saját magát alakítja a filmben.  Ő Jim Gallien, aki utoljára látta élve Chris McCandlesst. Chris két éves utazása során stoppal bejárta Észak-Amerikát, tehervonaton utazott, vadvizeken evezett, különféle hippikkel találkozott és még munkát is vállalt. Olyan emberekkel találkozott, akikkel kölcsönösen megváltoztatták egymás életét és gondolkodását. Az út során mindenkinek Alexander Supertramp néven mutatkozik be (supertramp, mint szupercsavargó). Majd Alaszkába érve a vadon közepén talál egy zöld buszt, amit ő „bűvészbusznak” nevez el és abban él pár hónapig. A filmet fejezetekre bontja: születés, gyerekkor, kamaszkor, felnőtté válás, stb.. A történet nem lineárisan halad előre, hanem váltakoztatott idősíkokban; a jelen, a „bűvészbuszban” töltött magányos idők, a kalandos út, és az, ami őt ide vezette.

„Két éve jár e földön. Se mobil, se medence, se öleb, se cigi. Végtelen szabadság. Egy kívülálló, egy esztétikus utazó, akinek az otthona az út. És most, kétévi csavargás után, jön a végső és legnagyobb kaland. Harc az éghajlattal, hogy eltipord a benned lakó hamis lényt és ezzel győzelemre vidd a szellemi forradalmat. A civilizáció mérgétől megszabadulva repül és egymagában jár a földön, hogy végül elvesszen a vadonban.” –Alexander Supertramp Május 1992

Jó pár okot feltételez a film, hogy miért is indulhatott útnak ez a fiatal amerikai srác. Ezzel jelezte nonkonformizmusát, azt hogy meg akarja ismerni önmagát és még ehhez sokban hozzá járultak a hazugságban élő szülei is.

„Látom, amint almamáterünk hajdani kapui előtt állnak. Látom, amint apám előviharzik a homokkőből csiszolt boltívek alól. A vörös cserepek úgy csillannak a feje fölött akár a vérlemezkék. Látom, anyámat pár könnyű könyvel a csípőjén. Ott áll az apró téglákkal kirakott oszlopok és a még nyitva lévő kovácsoltvas kapu előtt, melynek fekete vashegyei az égre merednek. Diplomaosztás előtt. Még előttük áll a házasság, a család, még zsibbadtak. Csak annyit tudnak, hogy ártatlanok, hogy sosem ártanának senkinek. Odamennék hozzájuk és így szólnék: Állj! Ne csináljátok! Nem neked való lány! Ez nem az a fiú! Olyasmiket fogtok tenni, amire álmotokban sem gondoltatok. Szörnyű dolgokat tesztek a gyerekekkel. Úgy fogtok szenvedni, ahogy elképzelni sem lehet. Inkább a halált választanátok. Oda mennék hozzájuk a májusvégi fényben erről beszélgetve, de nem teszem meg. Élni akarok.”

Christ a film egy művelt, koraérett, értelmiségi, radikális aktivistaként mutatja be, aki nem fogadja el a társadalom által felállított normákat.

„A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékozz meg, és néha erősnek érezheted benne magad. Nos, én nem sokat konyítok hozzá, de érzem, hogy ennek így kell lennie. És tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél, hanem, hogy annak érezhesd magad. Hogy legalább egyszer megmérettessél, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények között találd magad. Hogy egyedül szállj szembe a vak és süket kővel. Senki más nem segít, csak az eszed és a puszta kezed.”

Chris (Alex), amikor vissza akar térni a társadalomba, képtelen lesz rá a megáradó folyó miatt és élelem híján egy ehetőnek vélt mérgező növényt fogyaszt. Halála előtt könyve margójára a következőt írta: „A boldogság csak akkor igazi, ha megosztod valakivel.” Chris holtestét két héttel a halála után szarvas vadászok fedezték fel. Ez az önarckép a fényképezőgépében volt előhívatlanul.