Nicolae Ceaușescu román kommunista vezető 1965-től kivégzéséig.  A diktátor 1989. december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőrséget, akik elfogták és a helyi laktanyába, szállították őket. Ion Iliescu, a Bukarestben hatalomra került Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, melynek feladata a Ceaușescu-pár perének lefolytatása volt. A sebtében felállított rögtönítélő bíróság december 25-én a párt a román nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért halálra ítélte, és azonnal ki is végezte őket az épület udvarán.

A diktátor tárgyalását, kivégzését és temetését rögzítették, amelyeket egy román katonatiszt készített parancsra. Kelet-Európa a 21. század küszöbén, egy őrült, népnyúzó, ráadásul magyar-faló diktátor utolsó órái, és az új hatalom első bíráskodása és ítélete. A diktátor halála után még sokan joggal féltek az újraéledő nacionalizmusától és a magyarellenes programoktól.

A román forradalom győzelme után néhány nappal, a menekülő Ceaușescu-t és feleségét a hadsereg katonái elkapják. 1989. december 25.-én összeül a rögtön ítélő katonai bíróság, hogy megtárgyalja a volt diktátornak, pártfőtitkárnak és hadúrnak, valamint feleségének, Románia második számú vezetőjének a perét. Az első rendű vád népirtás. A tárgyaláson, a két vádlotton, néhány katonán és biztonsági emberen kívül jelen volt még a honvédelmi miniszter, Victor Atanasie Stănculescu és Gelu Voican-Voiculescu (aki a Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett). A védelmet két ügyvéd is képviselte. A tárgyalás előtt a Ceaușescu-pár orvosi vizsgálaton volt köteles részt venni. Ceaușescu a tárgyaláson nem ismerte el az ellene felhozott vádakat. Nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a temesvári mészárlás értelmi szerzője. Nem ismerte el, hogy ő vagy az emberei elrendelték volna, hogy lőjenek az összegyűlt tömegbe és azt sem, amit állítottak, hogy ő parancsolta meg, hogy lőjenek, ezzel szemben azt állította, hogy ő mondta nekik, hogy ne lőjenek. Nem volt hajlandó arra a kérdésre sem válaszolni, hogy ki hívta be, és ki irányította az idegen zsoldosokat, akik békés lakosokat gyilkoltak. Nem volt hajlandó válaszolni a hadbíróság kérdéseire. Nem ismerte el a hatalom új szervét, és azokat a szerveket sem, amelyek a hatalmat most bitorolják. Nem ismerte el az államhatalom újonnan alakult szerveit. Azt állította, hogy még ő az állam elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka. Nem ismerte el, hogy éheztette a népet, sőt azt állította, hogy intézkedett, hogy „fejenként 200kg búzát adjanak a parasztoknak”. Állítása szerint nem szándékozta lerombolni Románia falvait, „korszerűsíteni akarta őket”. Nem ismerte el, hogy ő, vagy az ő nevében mások, akár egyetlen dollárt is letétbe helyeztek volna külföldi bankokban. Ceaușescu mindezek vádakra (állításokra) azt mondta, hogy „közönséges provokáció”.

A tárgyalás vége fele felszólították a házas párt, hogy álljanak fel, majd kihirdették az ítéletet. A törvényszék, a törvény és a nép nevében, titkos szavazással Nicolae Ceaușescu-t és Elena Ceaușescu-t halálra ítélték. A felvételeken nagyon is világosan látszik, hogy az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy az ítéletet végre hajtják, és abban hittek, hogy az embereik kimentik őket. Ceaușescu-t és feleségét megkötözték, majd kivitték az udvarra, falhoz állították őket és sortüzet nyitottak rájuk. Miután összecsuklottak és vérbe fagyva, kifordult végtagokkal feküdtek, két katonai orvos alaposan megvizsgálta és halott arcukat a kamera fele fordítva diagnosztizálták a haláluk beálltát. Közszemlére bocsátották bizonyos személyek előtt, majd egyszerű koporsókba helyezték őket. A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy meggyalázzák őket, ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön. 2010 júliusában gyermekeik kérésére kihantolták a Ceaușescu-házaspár feltételezett sírját, hogy DNS -vizsgálattal azonosítsák a maradványokat.